Ma este a Francia kapcsolat (1971) című filmet néztem meg. Láttam már régebben, de most újranéztem. Semmire sem emlékeztem a filmből szóval érdemes volt újranézni.
William Friedkin rendezte, akinek ez a film mellett, még egy klasszikus alkotása volt, az Ördögűző. A Francia kapcsolat az 1972-es Oscar átadón 5 szobrocskát is besöpört, szóval abban az időben nagy durranás volt. A film, és a rendezés mellett a vágás, a forgatókönyv, és Gene Hackman alakítása is szobrot ért. Hackman mellett kiemelkedő alakítást nyújtott Roy Scheider (A cápából ismerhetitek) is. Mai szemmel nézve az alkotást persze nem olyan pörgős, mint egy Transformers. Egy fórumon egy fiatal fórumozó azt írta a filmről, hogy az első 45 percben halálra unta magát, az utolsó 1 órában szimplán csak unatkozott. Nos, én ennyire nem vagyok már fiatal, vagy egyszerűen tudtam élvezni, de nem unatkoztam egy percet sem. A vége pedig tényleg felpörög és láthatunk benne egy nagyon nagy üldözéses jelenetet. Állítólag Friedkin-nek nem volt pénze lezáratni azt a New York-i utcát, ezért spontán vették fel a kaszkadőr jelenteket, és az ütközések valódiak voltak, olyan New York-i autósokkal, akik nem is tudtak a forgatásról. Utólagosan a kártérítéseket kifizetni lehet többe került, mintha lezárták volna az utcát. Akár igaz, akár „urban legend”, az autós üldözés jól sikerült. A zene rendkívül minimalista, de a krimi műfajához tökéletesen passzol. Jimmy „Popeye” Doyle egy elég szakadt zsaru, aki iszik, lezüllött, de egy bulldog módjára kergeti a drogbárót. Az ő tökéletes ellentettje a bűnöző, aki elegáns, kimért, és rendkívül ravasz. A kettejük különbözőségét tökéletesen visszaadja az a jelenet, ahol a Francia egy elegáns étteremben ínyencségeket ebédel, miközben a hideg utcán dideregve, száraz pizza szeletet zabáló Doyle figyeli őt. A „Popeye” becenevet nem tudom miért fordították a magyarok „bagolyra”, de ettől eltekintve a szinkron nagyon jól sikerült. Összességében elmondható, hogy ez a film pont olyan volt, ahogy egy 40 éves krimit elképzelünk. Egy olyan krimit, ami abban az időben azért 5 Oscar-díjat nyert.
